Presbitérium
Ezen az oldalon presbitériumunk tagjainak rövid bemutatkozása olvasható:
Bakonyi Lajos
1951-ben születtem Budapesten. 1966-ban költözött családunk Rákoshegyre. 1967 tavaszán konfirmáltam öcsémmel együtt, azóta a gyülekezet tagja vagyok. Két felnőtt gyermekem van és két lányunokám. Több évet voltam presbiter, majd 2000-től egyházközségünk főgondnoka. 2013 óta nyugdíjas vagyok.
Fügedi Csaba
Budapesten születtem 1966-ban. Nős vagyok, feleségemmel két lányt
próbálunk jól nevelni, ami nem is oly egyszerű.
Neveltetésem nem mondható
vallásközpontúnak, bár ateisták a családomban nem voltak. Isten által
való megszólíttatásom 1985-86-ra datálható, amikor is egy kedves
ismerősöm elvitt Cseri Kálmán gyülekezetébe, ahol megismerhettem az
igehirdetések és a Szentírás rendszeres olvasása hatására azt az élő Istent és az
ő Fiát, akiről addig fogalmam sem volt. Jézussal való élő kapcsolatom minden
tekintetben megváltoztatta az életem, és azóta is alakít, formál. Emberi
mércével mérve voltak jobb és rosszabb éveim, de az Úr mindig mellettem
állt, soha el nem hagyott, olyan lehetetlen szituációkból mentett ki, amelyekre
sem akkor, sem ma racionális válaszokat senki nem tud adni – ami
természetes is. Az eltelt időben és ma is Pál apostol szavaival vigasztalódtam,
miszerint „tudok bővölködni és tudok szűkölködni; egészen be vagyok avatva
mindenbe”. Sok-sok jézusi mondatot is ideidézhetnék, amelyek a nehéz
időszakokon átsegítettek, és ma is vigasztalást nyújtanak, de úgy hiszem, akik
olvassák e néhány sort pontosan értik, amiről szólni szerettem volna.
Jelenleg is presbiterként szolgálok, ezen belül a műszaki, illetve a missziói
bizottságban próbálok a gyülekezet érdekében munkálkodni.
Hornyák Tibor
1955-ben születtem Budapesten, egykor
üzemmérnök voltam, jelenleg nyugdíjas. Két nagy lányom van és egy unokám, ők
Pesterzsébeten laknak.
Eredetileg katolikusnak kereszteltek, de
hitre igazán 1993-ban jutottam, amikor az Úr a Református Iszákosmentő
Misszióban megszabadított a megkötözöttségből, és egy új életre
hívott el engem. Ekkor a Pesterzsébet-Központi Református Egyházközségben
találtam lelki otthonra, ahol 2005-ben konfirmáltam. Ezután ott
megválasztottak pótpresbiternek.
Első feleségemet hosszas betegség után 2004-ben magához hívta az Úr. Az
Iszákosmentő Misszióban, illetve abból létrehozott Magyar Kékkereszt
Egyesületben munkálkodtam az elnökség tagjaként, és a csepeli csoport
tagjaként ismertem meg jelenlegi feleségemet, Julikát, akiben az Úr igaz társat
adott. Házasságunkat 2007-ben már a rákoshegyi gyülekezet tagjaként
kötöttük.
Azóta itt élek a gyülekezetben, és próbálom magam hasznossá tenni.
Semmilyen munkát nem szégyellek, szeretem a gyülekezetem és szeretem az
egyházam. Ha a mi Urunk most presbiterként akar használni, igyekezni fogok
a Tőle kapott erővel ennek megfelelően munkálkodni.
Tóth Mihály
1973-ban születtem Budapesten. Nős, három felnőtt gyermek édesapja vagyok, Rákoshegyen élek. Különböző gazdasági iskolákat végeztem, készletgazdálkodási területen dolgozom. Édesapám és Édesanyám is teológiát végzett, így már kisgyermekként a mindennapok a keresztény értékrend mentén folytak. Fiatalként az értékrendből, kegyelemből, a Szentlélek által új élet, hit született bennem. Gyülekezetünknek több mint 20 éve tagja, 2012 óta presbitere vagyok.
Kóródi József
1971-ben születtem Budapesten, két fiú,
Máté és Gergő édesapja vagyok. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságon dolgozom.
A gyülekezethez 1992-1993 körül csatlakoztam, 24 évesen, édesanyámmal
együtt, saját elhatározásból konfirmáltam, mert szükségesnek
éreztem, hogy vallást tegyek a hitemről mind az emberek, mind pedig Isten előtt.
Az istentiszteleteken, illetve a gyülekezet életében azóta is – lehetőségeimhez
képest minél aktívabban – igyekszem részt venni. Három ciklus óta, azaz 18
éve vagyok presbiter, és amennyiben a gyülekezet újra megválaszt, kis
közösségünk érdekeit szem előtt tartva folytatom szolgálatomat.
Fontos számomra az Úrral való kapcsolat, már számos esetben
megtapasztaltam, hogy Ő az egyedüli reménységünk és vigaszunk. Szeretném
ezt a megtapasztalást a gyülekezetben továbbadni, hiszen mindannyiunknak
szüksége van olyan közösségre, ahonnan támaszt, bátorítást és segítséget
kaphatunk, ahol testvéreinkkel megoszthatjuk örömeinket és bánatainkat.
Lovász Csaba
1970-ben születtem, nős, egy 20 éves lány és egy 30 éves fiú édesapja vagyok.
Egy családi vállalkozásnál logisztikai munkatársként dolgozom.
A hívő életem 1991-ben kezdődött a rákoscsabai gyülekezetben. 1995-től a
Kálvin térre jártam felnőtt ifjúsági bibliakörre és templomba, itt
konfirmáltam 2000-ben. A rákoshegyi gyülekezetbe 2003 óta járok rendszeresen. Presbiternek először 2006-ban
lettem megválasztva.
A templom és a parókia szükségessé váló műszaki, építési, felújítási
munkáiban, valamint alkalmanként felmerülő feladatokban veszek részt.
Gyülekezeti napok, gyerektábor lebonyolításában is tevékenykedtem. Jövőben
is Jézusban vetett hittel Isten segítségével legjobb tudásom szerint szeretnék a
gyülekezet hasznos tagja lenni.
Rácz Erika
1966-ban születtem Budapesten.
Kisgyerekként édesanyámmal jártam ebbe a gyülekezetbe. Eleinte csak
néha látogattuk az istentiszteletet. Igazából 1980 óta lett anyukám teljes
jogú tag, később presbiterként is szolgálta a gyülekezetet.
1980-ban konfirmáltam, majd ifibe is jártam. Fiatal felnőttként hívott el az
Úr a szolgálatára. Egyre több feladatban vettem részt, majd az anyukám
nyomdokába lépve presbiter lettem. Amikor nem tudtam tovább vállalni
a presbiterséget sem hagytam abba a szolgálatot a gyülekezetben.
Hiszem, hogy a gyülekezet Isten családja. A családi kapcsolatok pedig
csak akkor működőképesek, ha dolgozunk, teszünk érte. Nem
egyszemélyes küldetés, hanem együtt munkálkodás egymásért.