Presbitérium

Ezen az oldalon presbitériumunk tagjainak rövid bemutatkozása olvasható:


Bakonyi Lajos

Bakonyi Lajos

1951-ben születtem Budapesten. 1966-ban költözött családunk Rákoshegyre. 1967 tavaszán konfirmáltam öcsémmel együtt, azóta a gyülekezet tagja vagyok. Két felnőtt gyermekem van és két lányunokám. Több évet voltam presbiter, majd 2000-től egyházközségünk főgondnoka. 2013 óta nyugdíjas vagyok.


Fügedi Csaba

Fügedi Csaba

Budapesten születtem 1966-ban. Nős vagyok, feleségemmel két lányt próbálunk jól nevelni, ami nem is oly egyszerű.
Neveltetésem nem mondható vallásközpontúnak, bár ateisták a családomban nem voltak. Isten által való megszólíttatásom 1985-86-ra datálható, amikor is egy kedves ismerősöm elvitt Cseri Kálmán gyülekezetébe, ahol megismerhettem az igehirdetések és a Szentírás rendszeres olvasása hatására azt az élő Istent és az ő Fiát, akiről addig fogalmam sem volt. Jézussal való élő kapcsolatom minden tekintetben megváltoztatta az életem, és azóta is alakít, formál. Emberi mércével mérve voltak jobb és rosszabb éveim, de az Úr mindig mellettem állt, soha el nem hagyott, olyan lehetetlen szituációkból mentett ki, amelyekre sem akkor, sem ma racionális válaszokat senki nem tud adni – ami természetes is. Az eltelt időben és ma is Pál apostol szavaival vigasztalódtam, miszerint „tudok bővölködni és tudok szűkölködni; egészen be vagyok avatva mindenbe”. Sok-sok jézusi mondatot is ideidézhetnék, amelyek a nehéz időszakokon átsegítettek, és ma is vigasztalást nyújtanak, de úgy hiszem, akik olvassák e néhány sort pontosan értik, amiről szólni szerettem volna.
Jelenleg is presbiterként szolgálok, ezen belül a műszaki, illetve a missziói bizottságban próbálok a gyülekezet érdekében munkálkodni.


Hornyák Tibor

Hornyák Tibor

1955-ben születtem Budapesten, egykor üzemmérnök voltam, jelenleg nyugdíjas. Két nagy lányom van és egy unokám, ők Pesterzsébeten laknak.
Eredetileg katolikusnak kereszteltek, de hitre igazán 1993-ban jutottam, amikor az Úr a Református Iszákosmentő Misszióban megszabadított a megkötözöttségből, és egy új életre hívott el engem. Ekkor a Pesterzsébet-Központi Református Egyházközségben találtam lelki otthonra, ahol 2005-ben konfirmáltam. Ezután ott megválasztottak pótpresbiternek.
Első feleségemet hosszas betegség után 2004-ben magához hívta az Úr. Az Iszákosmentő Misszióban, illetve abból létrehozott Magyar Kékkereszt Egyesületben munkálkodtam az elnökség tagjaként, és a csepeli csoport tagjaként ismertem meg jelenlegi feleségemet, Julikát, akiben az Úr igaz társat adott. Házasságunkat 2007-ben már a rákoshegyi gyülekezet tagjaként kötöttük.
Azóta itt élek a gyülekezetben, és próbálom magam hasznossá tenni. Semmilyen munkát nem szégyellek, szeretem a gyülekezetem és szeretem az egyházam. Ha a mi Urunk most presbiterként akar használni, igyekezni fogok a Tőle kapott erővel ennek megfelelően munkálkodni.


Tóth Mihály

Tóth Mihály

1973-ban születtem Budapesten. Nős, három felnőtt gyermek édesapja vagyok, Rákoshegyen élek. Különböző gazdasági iskolákat végeztem, készletgazdálkodási területen dolgozom. Édesapám és Édesanyám is teológiát végzett, így már kisgyermekként a mindennapok a keresztény értékrend mentén folytak. Fiatalként az értékrendből, kegyelemből, a Szentlélek által új élet, hit született bennem. Gyülekezetünknek több mint 20 éve tagja, 2012 óta presbitere vagyok.


Kóródi József

Kóródi József

1971-ben születtem Budapesten, két fiú, Máté és Gergő édesapja vagyok. A Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságon dolgozom.
A gyülekezethez 1992-1993 körül csatlakoztam, 24 évesen, édesanyámmal együtt, saját elhatározásból konfirmáltam, mert szükségesnek éreztem, hogy vallást tegyek a hitemről mind az emberek, mind pedig Isten előtt.
Az istentiszteleteken, illetve a gyülekezet életében azóta is – lehetőségeimhez képest minél aktívabban – igyekszem részt venni. Három ciklus óta, azaz 18 éve vagyok presbiter, és amennyiben a gyülekezet újra megválaszt, kis közösségünk érdekeit szem előtt tartva folytatom szolgálatomat.
Fontos számomra az Úrral való kapcsolat, már számos esetben megtapasztaltam, hogy Ő az egyedüli reménységünk és vigaszunk. Szeretném ezt a megtapasztalást a gyülekezetben továbbadni, hiszen mindannyiunknak szüksége van olyan közösségre, ahonnan támaszt, bátorítást és segítséget kaphatunk, ahol testvéreinkkel megoszthatjuk örömeinket és bánatainkat.


Lovász Csaba

Lovász Csaba

1970-ben születtem, nős, egy 20 éves lány és egy 30 éves fiú édesapja vagyok. Egy családi vállalkozásnál logisztikai munkatársként dolgozom.
A hívő életem 1991-ben kezdődött a rákoscsabai gyülekezetben. 1995-től a Kálvin térre jártam felnőtt ifjúsági bibliakörre és templomba, itt konfirmáltam 2000-ben. A rákoshegyi gyülekezetbe 2003 óta járok rendszeresen. Presbiternek először 2006-ban lettem megválasztva.
A templom és a parókia szükségessé váló műszaki, építési, felújítási munkáiban, valamint alkalmanként felmerülő feladatokban veszek részt. Gyülekezeti napok, gyerektábor lebonyolításában is tevékenykedtem. Jövőben is Jézusban vetett hittel Isten segítségével legjobb tudásom szerint szeretnék a gyülekezet hasznos tagja lenni.


Rácz Erika

Rácz Erika

1966-ban születtem Budapesten. Kisgyerekként édesanyámmal jártam ebbe a gyülekezetbe. Eleinte csak néha látogattuk az istentiszteletet. Igazából 1980 óta lett anyukám teljes jogú tag, később presbiterként is szolgálta a gyülekezetet.
1980-ban konfirmáltam, majd ifibe is jártam. Fiatal felnőttként hívott el az Úr a szolgálatára. Egyre több feladatban vettem részt, majd az anyukám nyomdokába lépve presbiter lettem. Amikor nem tudtam tovább vállalni a presbiterséget sem hagytam abba a szolgálatot a gyülekezetben. Hiszem, hogy a gyülekezet Isten családja. A családi kapcsolatok pedig csak akkor működőképesek, ha dolgozunk, teszünk érte. Nem egyszemélyes küldetés, hanem együtt munkálkodás egymásért.