1925-ben…”a rákoshegyi hívek között erős mozgalom indult meg olyan
irányban, hogy ott templom és paplak építessék”
(Részlet az egykori jegyzőkönyvből)
Az egyházközség szervezését Batta Árpád lelkész kezdte el. 1925-ben a vasútál omlás közelében telket
vásároltak, templomépítés céljából. A 30-as évekbeli tervrajzon látható, hogy gyönyörű, hatalmas,
parókiát is magába foglaló templomot álmodtak a Szabadság út és a Baross út sarkára.
Valószínű, hogy fedezet hiányában a megtervezett épület felépítése elmaradt. A mai épület vasárnapi
Istentiszteleteknek helyet adó része 1934-re épült meg, 90 férőhellyel.
Az építkezés költségeinek nagy részét a hívek teremtették elő: téglajegyeket vásároltak, berendezési
tárgyakat, ablakokat adományoztak az egyházközségnek. A táblácskák, amelyek ezt tanúsították ma
már nincsenek a helyükön. Egyedül a szószék oldalán olvasható ma is Batta Árpád és felesége neve. Az
anyagiakhoz, csak úgy, mint az adminisztratív ügyek intézéséhez, engedélyek beszerzéséhez nagy
segítséget nyújtott bájói Patay András, miniszter, a gyülekezet tiszteletbeli főgondnoka. Az imaház
építése idején - a mai torony helyén - a kertben egy fém haranglábat állítottak, és 1940-ben szentelték
az egyedülállóan szép, öblös hangú harangot.
Az imaház kertjében üvegházak voltak. A gyülekezet résztulajdonosa volt egy nagyobb értékű
szántónak. Ennek bérbe adása évről évre – csak úgy, mint az üvegházak bérleti díja – a gyülekezetet
gazdagította.
1940-ben alakult a gyülekezet első önálló presbitériuma. A jegyzőkönyvekből kiolvasható, hogy fontos
teendői közé tartozott a gyülekezet jogi önállóságának intézése, ugyanis a gyülekezet kezdetben a
Rákosligeti és Rákoskeresztúri-Hegyi Egyházközség fiókegyházaként működött. Hol az egyházmegye
utasította el az önállósulást, hol a társegyházak. A képek és a jegyzőkönyvek amúgy pezsgő gyülekezeti
életről tanúskodnak. A Róka István vezette ifjúság tevékenysége és Szalay Lajos presbiter házi bibliaórái
már a kezdetektől az egyházi elöljárók elismerését is kiváltották. A kis gyülekezet aktívan kivette a
részét a helyi eseményekből és rendezvényekből is. Kórusa -, mint ahogyan erről az emlékek között
őrzött oklevél is tanúskodik – országosan is ismert volt.
A hívek buzgalma még a háború idején sem lankadt, az istentiszteleteket az evangélikusok segítségével
megtartották. Annak ellenére, hogy az imaház előbb kórházként, utóbb pedig az oroszok által használt
lóistállóként funkcionált.
1947-ben végre önállóvá válhatott az egyházközség. Első saját lelkészünk Szalay István, a presbiter fia
lett.
A hitoktatást a ligeti lelkész, Kántus lelkipásztor végezte. A hívek száma a jegyzőkönyvek és a
névjegyzékek szerint 500 körüli volt. A templomba járók természetesen ennél jóval kevesebben voltak.
A gyülekezet máig őrzött emlékei közül egy különlegesen tipografált közlemény tájékoztat az
istentiszteletek rendjéről: Az irományból a liturgia menetén túl, a hívektől akkoriban elvárt magatartás
szabályait is megismerhetjük.
Az ötvenes években készült jegyzőkönyvek a vallásgyakorlás visszaszorulásáról számolnak be. A
templomba járók száma 20%-kal, az úrvacsorát hívők száma 12%-kal csökkent - állapította meg az
1954-es canonica vizitáción az egyházmegyei elöljáró. 1952-ben a Református Konvent felszólításának
engedelmeskedve a presbitérium önkéntesen megvételre ajánlotta az államnak a szántót, állandó
jövedelmünk forrását.
Szalay visszavonulását követően, 1971-ben a korábbi beosztott lelkészt, Bíró Bélát választotta a
gyülekezet lelkészévé. A gyülekezeti jegyzőkönyvek az imaház megújításának folyamatát rögzítik. Már
az előző lelkész idején állandó nehézséget okozott a parókia hiánya. A gyülekezet egyre keservesebben
gazdálkodta ki a lelkipásztor lakásának bérleti költségét. Ezen változtatandó az új lelkész és
presbitériuma döntést hozott az imaház kibővítéséről és átalakításáról. Az építkezés költségeit pedig
az imaház telkének kettéosztásával és az egyik felének értékesítésével teremtették elő. Megújult az
imaház belseje is, a falat és a bútorokat beborították.
A harmóniumot egybeépítették a szószékkel. A gyülekezeti élet eseményeiről keveset tudunk. A
névjegyzék bejegyzéseiből kiolvasható, hogy a létszám jelentősen megcsappant. Amit a represszió
elkezdett, azt a gulyás-szocializmus befejezte.
Bíró Béla lemondását követően 1977-ben Lukácsi Gábor lett a gyülekezet lelkipásztora. Az ő tevékenysége idején a gyülekezetben a karizmatikus irányultság erősödött. Az új lelkipásztor a fűtésrendszer korszerűsítésével folytatta elődje munkáját. Ebben az időben készült el a fűtésrendszer körszerűsítése, és az imaház kovácsoltvas lámpái is.
1994-ben Lajos Dezsőné Muci néni kezdeményezésére és Lukácsi Gábor közbenjárásával megalakult a főváros első református óvodája (Betlehem Óvoda). Az óvónői feladatot Hegyi Flóriánné Éva néni díjazás nélkül végezte.
Egy évvel később a fenntartást átvette tőlünk a Rákoscsabai Református Gyülekezet.
1999-ben, konfliktusokkal terhelt választást követően a gyülekezet lelkésze Balogh Tamás lett.
Festéssel, a tető javításával, ajtó és felirat cserével folytatódott az imaház felújítása. Készültek tervek
a teljes templombelső átalakításra, de források hiányában ennek csak elemei valósulhattak meg. A
pályázatokon elnyerhető támogatásokból az ifjúság és a gyerekek foglalkoztatásának kellékeit
szereztük be. A legnagyobb változás a gyülekezet missziós munkájában volt: felfedező körön,
bibliakörön, baba-mama körön, kirándulásokon és táborokon keresztül a híveknek egy új, aktív korú,
kisgyermekes csoportja lett a gyülekezet része.
A 2006-os választói közgyűlésen többségében korábban tisztséggel nem rendelkező, középkorúakat
választottak presbiternek.
Az új presbitérium első feladatai közé tartozott, hogy találja meg a távozó Balogh Tamás utódját és
újítsa fel az időközben meglehetősen elavult parókiát.
2007 májusában volt Hornyák (akkor még Hamar) Julianna lelkész beiktatása. Ugyan ennek az évnek
novemberében arra emlékezve, hogy 60 éve jogilag is önálló az egyházközségünk,
kiállításba
rendeztük írásos és tárgyi emlékeinket.
2011-ben a Dunamelléki Egyházkerület és a Budapest-Északi Református Egyházmegye segítségével
egy önálló ingatlant vásárolt a gyülekezet lelkészlakásnak. Így a meglevő templomépület hátsó részét
visszaalakította gyülekezeti célokra: terem, baba-játszó, konyha.
A reformáció 500. évfordulójára 2017-ben valósulhatott meg a nagy álom: az imaház ténylegesen
templommá változott: egy harangtorony épült mellé , melyet boltív köt össze a régi épülettel. A
templom elejére pedig egy előtér – Garay András tervei alapján.
„Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába
menekülnek. Dúslakodnak házadnak bőséges javaiban; megitatod őket gyönyörűségeid
folyóvizéből. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.”
Zsolt 36:8-10
A gyülekezet lelkipásztorai
1940-1947 : Ivanyos Lajos
1947-1971 : Szalay István
1971-1977 Bíró Béla
1977-1999 : Lukácsi Gábor
1999-2006 : Balogh Tamás
2007- : Hornyák Julianna
Segéd, illetve beosztott lelkészek
1941-1942: Simon Géza
-70: Kutas Emil
1970-1971: Biró Béla
A gondnokok:
1940-1941: Dr Puky Gyula
1942-1946: Dr Molnár Aladár
1947–1967: Huszár István
1967-1979: Kurta Árpád
1979-1990: Kiss Kálmán
1990-1994: Bakonyi Lajos és Molnár Pál
1994-2002: Bene Kornél
2002- ifj.Bakonyi Lajos
