Gyülekezetünk története

Gyülekezetünk a 2007. évben lett 60 éves.

Ebből az alkalomból egy"gyülekezet-történeti" kiállítást rendeztünk templomunkban, illetve az alábbi írások segítségével szeretnénk visszatekinteni.


Az önálló rákoshegyi egyházközség története 1925-ben kezdődött, amikor is „ …a rákoshegyi hívek között erős mozgalom indult meg olyan irányban, hogy ott templom és paplak építessék” (Részlet az egykori jegyzőkönyvből)

Az egyházközség szervezését Batta Árpád lelkész kezdte el. 1925-ben a vasútállomás közelében telket vásároltak, templomépítés céljából. Az épület 1934-re épült meg, 90 férőhellyel. Az építkezés költségeinek nagy részét a hívek teremtették elő: téglajegyeket vásároltak, berendezési tárgyakat, ablakokat adományoztak az egyházközségnek.

A táblácskák, amelyek ezt tanúsították ma már nincsenek a helyükön. Egyedül a szószék oldalán olvasható ma is Batta Árpád és felesége neve. Az anyagiakhoz, csak úgy, mint az adminisztratív ügyek intézéséhez, engedélyek beszerzéséhez nagy segítséget nyújtott bájói Patay András, miniszter, a gyülekezet tiszteletbeli főgondnoka. Az imaház építése idején készült a kertben található fém harangláb is. 1940-ben szentelték az egyedülállóan szép, öblös hangú harangot. Az imaház kertjében üvegházak voltak. A gyülekezet résztulajdonosa volt egy nagyobb értékű szántónak. Ennek bérbe adása évről évre – csak úgy, mint az üvegházak bérleti díja – a gyülekezetet gazdagította. A 30-as évekbeli tervrajzon látható, hogy az imaházhoz parókiát terveztek. Valószínű, hogy fedezet hiányában ennek felépítése elmaradt.

1940-ben alakult a gyülekezet első önálló presbitériuma. A jegyzőkönyvekből kiolvasható, hogy fontos teendői közé tartozott a gyülekezet jogi önállóságának intézése. Hol az egyházmegye utasította el az önállósulást, hol a társegyházak. A képek és a jegyzőkönyvek amúgy pezsgő gyülekezeti életről tanúskodnak. A Róka István vezette ifjúság tevékenysége és Szalay Lajos presbiter házi bibliaórái már a kezdetektől az egyházi elöljárók elismerését is kiváltották. A hívek buzgalma még a háború idején sem lankadt Igaz ugyan, hogy az imaház kórházként funkcionált, de az istentiszteleteket az evangélikusok segítségével megtartották. 1947-ben végre önállóvá válhatott az egyházközség. Első saját lelkészünk Szalay István, a presbiter fia lett. A hitoktatást a ligeti lelkész, Kántus lelkipásztor végezte. A hívek száma a jegyzőkönyvek és a névjegyzékek szerint 500 körüli volt. A templomba járók természetesen ennél jóval kevesebben voltak. Az ötvenes években készült jegyzőkönyvek a vallásgyakorlás visszaszorulásáról számolnak be. A templomba járók száma 20%-kal, az úrvacsorát hívők száma 12%-kal csökkent - állapította meg az 1954-es canonica vizitáción az egyházmegyei elöljáró. 1952-ben a Református Konvent felszólításának engedelmeskedve a presbitérium önkéntesen megvételre ajánlotta az államnak a szántót, állandó jövedelmünk forrását.

Szalay visszavonulását követően, 1971-ben a korábbi beosztott lelkészt, Bíró Bélát választotta a gyülekezet lelkészévé. A gyülekezeti jegyzőkönyvek az imaház megújításának folyamatát rögzítik. Már az előző lelkész idején állandó nehézséget okozott a parókia hiánya. A gyülekezet egyre keservesebben gazdálkodta ki a lelkipásztor lakásának bérleti költségét. Ezen változtatandó az új lelkész és presbitériuma döntést hozott az imaház kibővítéséről és átalakításáról. Az építkezés költségeit pedig az imaház telkének kettéosztásával és az egyik felének értékesítésével teremtették elő. Megújult az imaház belseje is, a falat és a bútorokat beborították. A harmóniumot egybeépítették a szószékkel. A gyülekezeti élet eseményeiről keveset tudunk. A névjegyzék bejegyzéseiből kiolvasható, hogy a létszám jelentősen megcsappant. Bíró Béla lemondását követően 1977-ben Lukácsi Gábort lett a gyülekezet lelkipásztora. Az új lelkipásztor a fűtésrendszer korszerűsítésével folytatta elődje munkáját. Ebben az időben készültek az imaház kovácsoltvas lámpái is. Hegyi Flóriánné, Éva néni kezdeményezésére és Lukácsi Gábor közbenjárásával megalakult a Betlehem református óvoda. A lelkipásztor tevékenysége nyomán a gyülekezetben a karizmatikus irányultság erősödött.


A gyülekezet lelkipásztorai 1940-1979 között

1940-1947 : Ivanyos Lajos
1947-1971 : Szalay István

Segéd, illetve beosztott lelkészek

1941-1942: Simon Géza
-70: Kutas Emil
1970-1971: Biró Béla

A gondnokok:

1940-1941: Dr Puky Gyula
1942-1946: Dr Molnár Aladár
1947–1967: Huszár István
1967-1979: Kurta Árpád

A gyülekezet lelkipásztorai 1977 óta:

1977-1999 : Lukácsi Gábor
1999-2006 : Balogh Tamás
2007- : Hornyák Julianna

A gondnokok:

1967-1979: Kurta Árpád
1979-1990: Kiss Kálmán
1990-1994: Bakonyi Lajos és Molnár Pál
1994-2002: Bene Kornél
2002- ifj.Bakonyi Lajos

1999-ben, konfliktusokkal terhelt választást követően a gyülekezet lelkésze Balogh Tamás lett. Festéssel, a tető javításával, ajtó és felirat cserével folytatódott az imaház felújítása. Készültek tervek a teljes templombelső átalakításra, de források hiányában ennek csak elemei valósulhattak meg. A pályázatokon elnyerhető támogatásokból az ifjúság és a gyerekek foglalkoztatásának kellékeit szereztük be. A legnagyobb változás a gyülekezet missziós munkájában volt: felfedező körön, bibliakörön, baba-mama körön, kirándulásokon és táborokon keresztül a híveknek egy új, aktív korú, kisgyermekes csoportja lett a gyülekezet része. A 2006-os választói közgyűlésen többségében korábban tisztséggel nem rendelkező, középkorúakat választottak presbiternek. Az új presbitérium első feladatai közé tartozott, hogy találja meg a távozó Balogh Tamás utódját és újítsa fel az időközben meglehetősen elavult parókiát. 2007 májusában volt Hornyák (akkor még Hamar) Julianna lelkész beiktatása. Az azóta eltelt idő alatt a bútorok átfestésével egységesebbé vált az imaház belseje, az átalakítások nyomán pedig előbb-utóbb önállóan használható helységgé válik az előtér. A lelkész-váltás miatti szünet után újraindult a családos kör, a hitoktatás, és most kezdi működését egy férfikör. Megnyitottuk a gyülekezet önállóvá válásának 60. évfordulójára rendezett kiállításunkat.

 


Kiállítás a rákoshegyi református gyülekezet önállósulásának 60. évfordulója alkalmából

1947-ben jogilag is önálló egyházközséggé vált a Rákoshegyi. November 18-án erre emlékeztünk, és ebből az alkalomból kiállítást rendeztünk az imaházban.
A gyülekezet története a Rákosligeti és Rákoskeresztúri-Hegyi Egyházközség fiókegyházaként kezdődött. A kiállításon a közös múlt emlékei közül is látható néhány, különlegesen tipografált közlemény tájékoztat például az istentiszteletek rendjéről. Nemcsak a liturgia menetét taglalja az írás, a hívektől elvárható magatartás szabályait is rögzítették. Mellette névsor: a rákoshegyi hívek lajstroma. Elsőként egy 1925-ben született jegyzőkönyv számol be arról, hogy a „rákoshegyi hívek körében mozgalom támadt, hogy számukra önálló gyülekezet és templom építessék.” Az 1933-ban kelt adás-vételi szerződés a megfelelő telek megvásárlásáról tudósít, és láthatjuk a tervet is, amelyik gyönyörű, hatalmas templomot álmodott a Szabadság út és a Baross út sarkára. 1934-re el is készült a templom legfontosabb része, a 90 főt befogadó, istentiszteletek tartására alkalmas nagy terem. A költségek egy részét a hívek téglajegyek vásárlásával állták, mások ablakot, a Tiszteletes Úr szószéket ajándékozott a formálódó gyülekezetnek. 1940-ben szentelték a kiemelkedően szép, öblös hangú harangot, amelyik az eredeti tervektől eltérően még ma is lábazaton áll, a templom kertjében. Batta Ferenc Tiszteles Úr, Szalai bácsi, majd fia Szalai László Tiszteletes Úr, Róka István és sok más lelkes atyafi munkája önálló rákoshegyi gyülekezetet teremtett. A hőskor eseményeit rögzítő képekről ránk tekintő gyülekezeti tagok közül már alig ismerünk valakit. A háború idején a terem előbb kórház volt, később az oroszok használták lóistállónak. A gyülekezet 50-es évekbeli történetéből mindnyájunk közös történelmének körvonalai sejlenek fel: a templomba járók és az úrvacsorát vevők számának drasztikus csökkenése, a nem megfelelő származású presbiterek kizárása, az egyházközség tulajdonában lévő szántó „önkéntes” adás-vételre ajánlása a Református Konvent határozata nyomán, etc. Amit a represszió elkezdett, azt a gulyás-szocializmus befejezte. A rendszerváltás hajnalára az egyházközség templomának telke kevesebb, mint az eredetinek a harmada lett. (Igaz, a bevételből felépült a mostani parókia.) A lelkész igyekezete ellenére a hívek száma a felére csappant: sokan eltávoztak az élők sorából, mások csak a gyülekezetet hagyták el. A gyülekezet létszámának és súlyának csökkenése Rákoshegy kulturális életében is éreztette hatását, hiszen a kis gyülekezet mindig aktívan vette ki részét a helyi eseményekből és rendezvényekből. Kórusa -, mint ahogyan erről a kiállított oklevél is tanúskodik – országosan is ismert volt. Legutóbb, 1992-ben pedig a kerületi református óvoda alapításában játszott fontos, kezdeményező szerepet néhány gyülekezeti tag és a lelkipásztor.
Az elmúlt 7-8 év a gyülekezeti élet megújulását hozta. Balogh Tamás tiszteletes és családja körül sok új, kisgyermekes család, fiatal felnőtt tűnt fel, akik közül később többen is a gyülekezet aktív tagjaivá váltak. A kiállítás utolsó tablói a mai nagykamaszok gyerekkori kirándulásainak, nyári táborainak mozzanatait idézik föl. Új lelkészünk Hornyák Julianna idejében pedig tovább szaporodhattak az emlékezetes események fotói.
Az évforduló megünneplése és a kiállítás megnyitása jó alkalom volt a számvetésre. Sokszor gondoljuk, hogy minden rajtunk múlik, máskor azt hisszük, semmi jelentősége annak, amit és ahogyan teszünk. A múlt dokumentumait olvasva és a képeket nézegetve eszünkbe kell jusson, hogy a gyülekezet Isten munkálkodása. A gyülekezet múltjának, jelenének leírásával, megörökítésével Őt dicsőítjük, Neki adunk hálát.

 



A fenti anyagokat gyűjtötte és összeállította: Boda Dorka